Van az a pillanat

Van, hogy elfogynak a szavak... ,
megtorpan az idő, s a pillanat.
Bár szólnál még, de mégis elakad,
befejezetlen marad a gondolat...

Ám a remény formálja a tudatot,
s újra éleszti az akaratot.
Egy körforgás ez az állapot,
van, hogy nem kéred, csak kapod...

Két kézzel nyúlsz érte, akarod,
vágyod a felkínált holnapot.
Mohón ízleled még a mát, ámítod
magadat, ám érzed be nem csaphatod.

Mit a sors, reménykeltőn rád szabott,
bízod, s játszod még, fel nem adod...
Hálával nyugtázol minden tegnapot,
s még hiszed a megcsillanó harmatot...

Alkony

Napkelte

Lenyűgöz ébredése,
beteljesülése,
menekül riadtan
éjszaka sötétje.

Fölénnyel csillan
törekvő fénye,
igéző színekben
burkolt önzése.

Ugyanaz, mégis más,
változó szépsége,
mit horizont fölött
büszkén fest az égre.

Szokványos útja
örökös ösvénye,
szívembe vágyat lop
sugárzó békéje.

Szeretem látni,
csábít jelenése.
A fénye enyém is
gyógyít rejtélye.

Érzem, ahogy ural
bevon bűvkörébe,
vele szárnyal lelkem
sóvárgó zenitje.

Alkony

Nem majd...

Az élet nem mindig
igazságos veled,
van, hogy összetör,
de boldoggá is tehet.

Lehet vágyakozva,
álmodni az életet.
de az álmod élni,
ébren is lehet.

Ajándékba nem kapod,
kell hozzá verejték,
sokat kell küzdened,
hogyha ezt szeretnéd.

A titka benned van,
csak meg kell találnod,
nem majd.. , vagy holnap,
ma kell nekilátnod.

Alkony

Kívántad -e?

Kívántad -e már,hogy 
az időbe visszamehess,
hogy megváltoztasd
a múltat, döntésedet?

Kívántad -e már, hogy
épp akkor máshol lehess,
hogy a kínos helyzetet,
meg nem történté tehesd.

Kívántad -e már, hogy
a kimondott szavakat,
visszavond, kinek szántad
ne hallja azokat.

Kívántad -e már, hogy
azt, amivel megbántottad,
azt a tettet eltöröljed,
könnyeit felszárítsad..

Kívántad -e már, hogy
minden egyszerűbb legyen,
hogy mi a bölcs és a helyes,
tévedni benne sose kelljen..

Kívántad -e a lehetetlent...

Alkony

A mát...

Álmomban

Egy anya szívének

Amíg élek

Várakozó esély

Elmosódott körvonalak,
furcsán eltorzuló képek.
Nincs hiánytalanul egész
tért pótolnak veszteségek.

Reményteljes ígéretek,
simává becsült téveszmék,
zakatoló monoton zaj,
mögötte mélyült szakadék...

Vakmerően lázas álmok
sürgetnek beteljesülést,
a percek sóhajt számolnak,
elűzik a kétségbeesést...

Alkony

Útközben valahol

Útközben valahol eltűnt
az az álmodozó lány,
ki csillagokat számolt,
holdfényes éjszakán...

Útközben valahol odalett
az a kíváncsi szomjúság,
mi felhők fölé vágyott,
látni mit rejt a magasság.

Útközben valahol elveszett,
hol kiélesedik látóhatár,
hol összetörnek ábrándok,
hol kiürül a méregpohár...

Útközben valahol rálelt
élni hívta a pillanat,
már nem bánta eltört szárnyait,
mert röpült vele a gondolat...

Alkony

Kitartó örvény

Ha megkapod, egy életre tiéd,
formálnak fejlődő szakaszok,
viharokkal élt tapasztalatok,
féled ritmusát, éled ütemét.

Egy belőled fakadó hajtás,
vigyázod, óvod, nevelgeted,
könnyét, mosolyát őrizgeted,
ösztönből fakadó forrás...

Bár útjára engeded büszkén,
éberséged aggódón figyel,
amíg csak dobban szíved ügyel,
áramlása kitartó örvény.

Alkony

Reményem

Azt hiszem velem született,
talán az első dobbanással,
léte kétellyel szennyezett,
vegyítve némi szorongással.

Nem vagyok egyszerű eset,
bár történetem átlagos,
munkája örök hegymenet,
hűsége óvott, átszabott.

Voltam vele konok, csapodár.
Törékeny sóhajjá fogyott.
Egy leheletnyi, halvány sugár,
mi erőtlenül, de suttogott...

Sokszor mostohán didergett,
éledt szinte a semmiből.
Csak ígért nem ítélkezett,
nem fűzött gyöngyöt könnyekből...

Ma is melengeti lelkemet,
ölelése most is jóleső,
nem számol hibát, bűnöket,
érintése csak esélykereső...

Alkony

... és csak rohan...

...mintha valami űzné...,
őrült módon rohan ,
csak rémülten tűröm
fájón, álmosan...

... hogy szót értenék vele?
Túlharsog gúnyosan,
tekintélye parancsoló
dobban indulatosan.

Bánnék vele szelíden,
óvom alázatosan,
de saját útját járja,
s néha megszán irgalmasan...

Alkony