"Holnap megint jövök"

Odakinn enyhül a hóesésben,
bennem fagy, érzésvihar kavarog.
Elmondhatnám annyiféleképpen,
mi az amitől a lelkem vacog.
Kiálthatnék, de csend van... hallgatok,
egy részem hal, ahol gyerek vagyok.

Annyira féltem, figyelem szavát,
mi elveszik zavaros örvényben,
s csak igazgatom kócos, ősz haját...
nem tudom, hogy mit lát a sötétben,
s míg álmot él az emlékezésben,
itt fagy rám... a tehetetlenségem.

Ki rendelte sors ez...? Imádkozom.
Ítéletet ki oszt az agg fölött?
Kegyetlen lennék, ha ragaszkodom?
Infúzió, s szégyenérzet csöpög,
pulzáló szorgalom rácshoz kötött,
dagad, kékül. "Holnap megint jövök".

Zagyi G.Ilona

Kell még a varázslat

"Legyen boldog ünnep" harsogja már minden,
kacag és csilingel csak, hogy megérintsen.
Annyiszor átéltem... s tudom, hogy kedvelem,
de most gyászból is bontok,
ma is féltek, jajongok...
a sors írta foltok, hegek a lelkemen.

Nyílik egy rés, ahol belesnek a csodák.
Könnyes emlékezés figyel kacagásra,
hiszen még kívánhat...
ne ott bent dermedjen, gyógyuljon mi vérzik.
Nőjön és terjedjen, érjen fel az égig.
Kell még a varázslat.

Oly sok ember elfér ezen a kis helyen.
Kap, aki helyet kér. Ünnep így a jelen
szívemben bármikor.
Nincs kulcs, sem zárt ajtó, sem jelzés utakon.
Szabadon járható, s mert várlak, így hagyom.
Nem csak karácsonykor.

Zagyi G.Ilona