Óvd!

Kiáltanék, de nem jön hang a torkomon,
nem tör át zajokon erőtlen suttogás,
szívdobbanással átfonom, csiszolgatom,
úgy elmondanám, de nem hallja senki más.

Mint hajótörött, ki sorokba ír csendet,
közben nem érti miért szenved, sóvárog,
körülötte áramlatok jönnek, mennek,
fenyegetők, villanó fények, viharok.

Szélcsend van itt, s míg leírom tollvonással,
ember küzd mással, s egymással erő felett,
jelenben megengedett, nem szűnő vággyal,
míg beleroppan gerinc és emlékezet.

Mindig van új miért, tanulság elárvul,
elárult tegnap és magasztalt tévhitek,
s, ahol ágy jéghideg, keserűség társul,
csak gúny virul, mi magasba emelkedett.

Fekete, fehér csak falja a színeket,
mohón, étvággyal, majd pihegve kövéren,
tétlen bámul. Isten dolgozik, festeget,
" Óvd! " mondja, s türelmet kér, emberségeset.

Kiáltanék, de nem jön hang a torkomon,
nem tör át zajokon erőtlen suttogás,
szívdobbanással átfonom, csiszolgatom,
talán egyszer, majd elmondja valaki más.

2014
Zagyi G.Ilona
kép:Josephine Wall

Alkotótárs

Ha hallod még patak csobogását,
s ha épp tükrében látod arcodat,
a pillanatot megőrzöd -e
mint tisztaságát s néma fohászát?
Mert alkotó vagy, társként elfogad,
kér a természet költészete.

Őrizd meg a termést adó földet,
értsd jól és vigyázd a fák sóhaját!
Isten adta, frissülő erő.
Vedd el ami jár, de el ne költsed!
Kapott jó s ha egyszer kifosztanád,
nincs hasonló mi fellelhető.

Voltunk. Elmondják majd "kiképzett fák",
"Porrá leszünk", múlt a vaksötétben.
Takarónk föld s az emlékezet,
hol nincsen jelzés a lét mivoltán.
Egyformán ad s csak egyféleképpen
nyugalmat, méltó tiszteletet.

Zagyi G.Ilona

Szép reménnyel...

Legyen a föld ilyen kerek,
s forogjon úgy, ahogyan kell.
Sík és légtér, kék tengerek.
Vigyen út le, s a hegyre fel.
Lakja béke, s jó emberek.
Vad és szelíd szép reménnyel.
Kölcsönhatás... gondviselés,
legyen hosszú sorsrebbenés.

Legyen egy ház, az otthonod,
hozzá kis kert és késztetés,
hogy ültess fát, s néhány magot.
Nőjön, nyíljon elismerés.
Mind, mind hátra hagyott nyomok,
felelősségre születés.
Célod legyen, hogy megérkezz.
Gyűljön emlék, hogy emlékezz..

Zagyi G.Ilona

A körforgásban...

Miért születtem, miért halok?
Jöttem, láttam, s majd mindent hagyok
magam mögött...
Lét-forgatag, de el nem veszek,
csak elveszek vagy hozzáteszek,
leírt körök.

Bejárt szintek, megcsodált torony.
Megtartom, vagy csak kapaszkodom?
A föld dübörög?
Az érlelt gyümölcs néha férges.
A gyökerek közt tekervényes
átok zörög?

Toxikus légtér, nap megéget!
A honnan söpört törmeléket
nyelem, köpök.
Ültetek fákat, lesz majd erdőm,
túl látsz majd róluk a füstfelhőn,
ha nem törött.

Mesélnék róla, csupa jóság...
de emészti valami kórság.
Kér, nyöszörög.
Méreg mossa az árnyoldalát,
s félek, föléli saját magát,
nem lesz örök...

Lét-forgatag, de el nem veszek,
csak elveszek vagy hozzáteszek...
meg nem szökök.
Miért születtem, miért halok?
Jöttem, láttam, s majd mindent hagyok
magam mögött...

Zagyi G.Ilona