Húsvéti titok...

Szamárháton érkezett dicső békéje.
őszintén igaz, diadalmas alázat.
Mit, akkor még Hozsanna köszöntött,
kétséggel keveredett hit, pálmaágak.

Az Úr nevében tanítani próbált,
ragaszkodó hitben rejlő, bizalom,
mert szívekben rejlik a valódi áldozat,
az igaz szeretet gyógyító hatalom.

Mély nyomot hagy az utolsó vacsora,
három kehely, áldás, búcsút rejtő jóslatok...,
már tudta szenvedés és halál várja,
kit egy sötét órában mindenki elhagyott...

Megalázott, keresztre feszített élet,
mely emberért, bűnökért halt váltságul,
az áruló nem találja "megbánás helyét"
a "Vérmező" kínját temeti bizonyságul.

Szent sírt rejt a szikla ürege,
melyet körbeleng a Húsvéti titok,
mint egy sötétben lobbanó gyertya láng,
legyőzve a bűnt, halált, mennybe jutott.

Újra megszólal Isten dicső igéje,
"megtartó ereje", magasztos üzenete,
a természeti törvények fölött álló,
szívekben, hitben rejlő igézete...

Ige, mely Krisztus győzelmét hirdeti,
mely nem fér el, túljut a templom falakon,
benned, bennem kell, hogy tovább éljen a hit,
a szeretet, ragaszkodás, hűség, bizalom...

Alkony
Zagyi Gáborné

Erdei bolondos :)

Lehet, hogy ma a nyúl viszi a puskát,
míg szarvasok az erdőben uzsonnádat lopják.
A róka ma a tyúkod visszahozza,
csak takarítani vitte a rókalyukba.
Ma a kakas kotlik, a tyúk kukorékol,
a hűséges házőrző a háztetőn trónol.
A rigó ma az ágon rock zenét játszik,
a mókus a diófán másnaposnak látszik.
A csiga az úton villámgyorsan araszol,
szerelmesen ül a sün cserépben a kaktuszon.
A méhecske henyél ma, szabadnapot vett ki,
a hangya is hempereg ne érdekli semmi.
Most nyitja az ajtót  vidám nyitni-kék,
felhő mögül kacsintgat a hóbortos napsütés.

Alkony
Zagyi Gáborné

Alázatban...

Lassan olvadó jégcsapok,
lelketlen ómen rá tapadt,
farkast kiáltó bárányok,
hol gyönge áldozat marad.

Fény felé fordul az arcod,
de ami simogat, megéget,
a sírást előbb meghallod,
magad is élted, megérted.

Furcsa alázat birtokod,
mi könnyekből épült féled,
bár fejed megadón lehajtod,
magoncot éltet verejtéked.

Alkony
Zagyi Gáborné

Gyöngyike

Egyszerű vadvirág,
oly gyöngének látszó,
törékeny apróság,
élénk színben játszó.

Leheletnyi vígság,
az éledő zöldben,
bosszantó bizonyság,
a még fagyos földben.

Egy mosolynyi csöppke ,
mi bizalmat fakaszt,
kéklő teljessége,
üdvözli a tavaszt.

Alkony
Zagyi Gáborné

Cinkelt jóság

Igazul szerettél volna élni,
folyton a szemedbe hazudtak.
Szeretted a szavak szépségét,
falba ütköztek, nem boldogultak.

Hittél sokáig a jó szándékban,
de bízni, akárkiben nem lehet.
Mert van, hogy pont az tapos rád,
kire rábízod lelki kincseidet.

Sokszor a jótettek mögött lapul,
a legtöbb ártó, gonosz szándék.
Sunyin szívedbe lopózik, aztán
a hátadban a kés már nem játék.

Idővel megtanulja az ember,
jó szíve és hite veszte is lehet,
mert nem minden arany, ami fénylik,
a cinkelt jóság szakadék felé vezet.

Alkony
Zagyi Gáborné

Kutyagondolatok... :)

Reggeli nyugalom
mindenki elrohant,
még kicsit bűvölöm
az égve hagyott villanyt.

Körbejárok mindent,
ülök itt is, ott is,
találtam a szék alatt
fél pár csíkos zoknit.

Minden követ ismerek,
ajtót és ablakot,
kár, hogy ki nem mehetek,
mondják, kicsi vagyok.

Üvegen át nézem,
a felhőket számolom,
lassan megy az idő
rám tör az unalom.

Belibben a képbe,
nyávogó borzalom.
Tűnés innen szőrmók!
Jól meg is ugatom.

Na még csak az kéne!
Buta macska uralom.
Bárcsak látná valaki,
most járna a jutalom.

Most már alszom egyet,
mert ma korán keltem,
míg nem jön a gazdi
kicsit visszafekszem...

Zagyi Gáborné
Alkony

Gondolatom

Gondolatom madárlátta
költöget szárnyaszegetten,
olyan, mintha visszajárna,
bár kissé kopott színekben.

Napfényében megfürdetem,
hűs szellővel szárítgatom,
helyes útra terelgetem,
szeretettel gyógyítgatom.

Hálája mely cirógató,
szavakká formált szeszélyek,
őszinte sorokká olvadó,
rímekben csillanó képek.

Alkony
Zagyi Gáborné

Ahogy én látom... Fogalmak

Jelenet

Gördülő bársony
a darab vaskalapos
soha nem játszom.

Nagylelkűség

Olvadó szeszély,
Sorakozó jégszobrok
párolgás csekély.

Számadás

Gőzölgő mocsár.
lecsapódó iszonyat,
felhőkben leltár.

Létminimum

Szökött buborék,
kristálypohárban fürdött,
koldus apanázs.

Nehéz sors

Sosem oszló köd.
Sírig vonszolt félhomály.
Virágtakaró...

Alkony
Zagyi Gáborné

Álomkép...

Hallgat a félhomály
a szülői házban...,
lépek álomvilágban,
kísér reszkető aggály.

Oly eleven képek,
emlékek ölelnek.
Tettek és lépések,
mit falak őriznek.

Hol idő mindig rohant,
mára elcsendesült,
békéssé szelídült,
de súlya rám zuhant.

Megtört tekintetek,
mégis mosolygó szemek,
titkot nem rejtenek,
végtelen szeretet...

Alkony
Zagyi Gáborné

Éld, érezd...

Az én imám

Elszomorító hány ember lopta el tőlem ezt a versemet.  Van, aki csak így egyszerűen, de legtöbben átírták a címet van , aki vette a fáradtságot és beleírt egy-két szót. Van, ahol azt olvastam: Ferences rendi szerzetesek imája Padovai Szent Antalhoz. Már nem tudom sírjak vagy nevessek rajta....