Türelemre int...

Szabadulnék tőle fájdalom
már megint, de türelemre int,
nem kell örökké maradni.
Feszeng egylapra tett grimasz,
lassan adagolt, lendület
eredeti... Kettős látás,
nyűgnek szőnyeg alá sepert,
s a papírról kíváncsin néz
a rálehelt, kristálytiszta,
ostorozott bűntudat... semmiért.

Alkony
Zagyi Gáborné

20 embert ért el.

Vigyázok rá...

Most szétszórt szavakat szedegetek,
őrizgetek, gyűjtök, illesztgetek,
nem csak ennyi maradt...
hasadt, kettészakadt...
Emlékbe eltett csillagok fénye,
esténként visszateszem az égre.
Óvjon azért adom,
míg álmom bogozom.
mert nappal kell, tovább melengetem,
írok róla, neked szeretgetem.
Lelkemmel színezem,
rejtem üzenetem,
s ha este majd felnézel az égre,
küldj egy sóhajt szívemért cserébe.

Alkony
Zagyi Gáborné

Nyúlok érte...

Nyúlok érte, hogy elérjem,
magam sem értem, hogy miért.
Revans álmokért, vágyakért?
Időm könnyelműn fecsérlem.

Látod, szógyöngyöket fűzök.
Sokat. Lehet semmit nem ér,
színes vagy fekete fehér,
díszítésül sorsból tűzök.

Minden érzést egybegyűjtök,
szemezett életolvasó,
de vigyázz, nem tanácsadó,
hiszen magam is szédülök.

Nyúlok érte, de jó lenne...
magam sem értem, hogy miért.
Súgják: Fizess több napfényért...
Ugyan minek..., megégetne...

Alkony
Zagyi Gáborné

Álmodtam? Körkép

Csepüli, de nem ismeri,
tűzdeli, megspékeli,
még átizzik a pernye ,
pereg a láng nyelve.
Báránybőr ma akcióban
gazdaságos bosszantóan,
Menő feszít farkasbőrben,
nyüszít holdra anyanyelven.
Éhbér a lázlapon
napi ajánlatom,
sárgacsekkes história,
pech ha fogy a memória.
Kerekasztal ideges
a vitájuk gyerekes.
Hová lettél logika...
Vissza ment az oviba...
Mindenkinek jut glória,
csak a kávé cikória.
Slágergyanús bezárbazár...
szögesdrót nyugdíjkorhatár

Alkony
Zagyi Gáborné

Nem halad a sor...

Toporgás. Nem halad a sor.
Búskomor, türelem nyomor.
Képsor, lassított felvétel,
ingerküszöb peremszéllel,
pattanásig feszült húrok,
félrefókuszált kontúrok.
Kisiklott lényeg kinek kell,
gőg, árverezett licittel.

Toporgás, nem halad a sor
jegy még kapható bármikor,
terminál néma szemtanú
verejték,légtér savanyú
türelemcseppek, olvadó
tudat még irányítható...
közben a nap süt az ég kék...
veszélyes kirakós játék.

Toporgás, nem halad a sor,
csak szócséplés belépéskor,
nő a létszám, osztott, szorzott
összekovácsolt csak sorsok,
távolodó tűréshatár,
emberségbolt néha bezár.
Pénz, rend a lelke mindennek,
kórkép tenger ár, tovább...
tovább emberek...

Alkony
Zagyi Gáborné

Hintába ültetett...

Ígéretből már több, mint elég
jutott, képlékeny életvonal,
volt mézesmadzag, selyemfonal,
darócból készült őszinteség.

Szabott hosszú, életszál föl-le...
Hintába ültetett. Jótékony?
Idősík, véna hajszálvékony,
átszúrt falak. Jóslat képlete?

Bizonyított, kényszerű játék
a végkifejlet átdolgozott,
kitudja sors hányadszor dobott,
tán vaktét, de lélekkel lát még.

Engesztel, valamit jóvátesz,
hízelgőn irigylésre méltó
idill, mi naponta virradó
kódfejtés, átélt torz képekhez...

Alkony
Zagyi Gáborné

Hirtelen harag...

Éget a harag,
kapkodó légzés.
Múló pillanat.
gyorsult szívverés.

Bár foszló kéreg,
ha léleksértés,
butító méreg
a belül vérzés

Ha köd borítja
pusztán vergődés.
Átlátni rajta
talán létkérdés

Csak dühből ütni,
szóval, hirtelen?
Néha veszíteni
lehet győzelem...

Alkony
Zagyi Gáborné

Elárvult...

Csukott kapuk mögött...
Zárójel bezárva.
Elcserélt szerencse 
csoda -e, hogy árva.

Vigasztalón simul a csend,
reménnyel átitatott kéreg,
ösztönből lejegyzett pillanatban
sóhajt még, a lapra tűzött lélek.

Alkony
Zagyi Gáborné

Taposómalom...

Jól koordinált komplexus,
kritikusan erőltetett.
Kínált álom vagy életstílus
trend az éterben belélegzett.
Letöltés, vírus beszedett,
taposómalom alkalmazás.
Végkifejlet veleszületett:
- Ki érti ezt ? - ragaszkodás.
Elveszett, de teljesített,
nem csúszik, csak állja a sarat,
mondat újra és újrakezdett,
tán " aki vet diadalt arat..."

Alkony
Zagyi Gáborné

Köszönet...(Olvasóimnak)

Most nincs erőm kiáltani,
csak szél kapja fel szavaim.
Messzire viszi, szétszórja,
pereg idő hullámain.

A legtöbbje semmibe vész,
de néhány gyökeret ereszt,
s, ha szeretet nemesíti,
a magoncokért köszönet.

Alkony
Zagyi Gáborné

Az erdő hangja

Nem hallok mást, csak a lélegzetem.
békéje csábít, vagy csak lépre csal?
Hisz rejtélyekkel átszőtt e világ,
sürgető, burjánzó létet takar.
Próbálok mögé látni, érteni
a fák, avar változó sóhaját,
gyönge és erős itt is létezik,
érezni a túlélés ritmusát.
Hangok, zörejek töltik be a teret,
mi halkabb tán, mint szívem lüktetése...
Láz a csend mögött ösztön sűrűjében,
az egyszerűség figyelmeztetése...

Alkony
Zagyi Gáborné

Kötögetett

Egy sima, egy fordított,
kapott, birtokolt titok
szeszélyével ringatott, 
éjszakák és nappalok.
Kötött láncreakció,
öltés egymásból ered,
elemzés, evokáció.
Leejtett, s felszedett szemek...

Alkony
Zagyi Gáborné

Ott fakad...

Gyűjtögettem, tűrtem, elviseltem,
gondoztam a lélektöviseket.
Az elfogadás átkos áfium
szép lassan fölél, amíg tönkretesz.

Tagadásom, életízű stádium
különlegesen megváltozott strófa,
édes láz ez, mi nem ismer mértéket...
ott fakad, honnan méregtüskék kihúzva...

Alkony
Zagyi Gáborné

Akaratrobbanás...

Adj bele mindent!
Sok a bajos nyűg...
Már rezeg a léc, 
életkeret szűk.

Eltékozolt perc,
rámutat jelen.
Egykarú mérleg,
benne sors pihen.

Kimért egyensúly
őriz gőgösen,
míg a vágy uszít,
hív szerpentinen.

Nem beszélsz róla
néma holtjáték,
sok az üledék...
befagyott árnyék.

Kérdések, válaszok,
átélt szóhasadás,
tág terű mélységben
halk lélekrianás.

Tömény esszencia,
zsúfolt tapasztalás,
átvilágított tér,
akarat robbanás.

Nevenincs lendület,
mi felhőkig szédül,
s még próbálsz repülni,
csak úgy..., szárnyak nélkül...

Alkony
Zagyi Gáborné

Együtt minden könnyebb

Nem félek, ha mellettem vagy,
együtt minden könnyebb.
Mikor nincs erőm mert elhagy,
együtt minden könnyebb.

Ha bátran elmondhatom fáj valami,
együtt minden könnyebb.
A szavaid tudnak gyógyítani,
együtt minden könnyebb.

Ha letörlöd arcomról a könnyet,
együtt minden könnyebb.
Ha szemed tükrözi, amit érzek.
együtt minden könnyebb.

Ha az álmainkért ketten küzdünk,
együtt minden könnyebb.
Ha túl sok a felhő, de elűzzük.
együtt minden könnyebb.

Ha bánt valami és elmondhatom.,
együtt minden könnyebb.
Ha szavaimra megértőn figyelsz,
együtt minden könnyebb.

Ha vágyón,kedvesen átölelsz,
együtt minden könnyebb.
Ha a szeretetem te is érzed,
együtt minden könnyebb.

Alkony
Zagyi Gáborné

Szerencsém

Az én szerencsém vak,
mert ritkán talált rám,
de elvétve megfeneklett,
az életem zátonyán.

Vendégem sosem volt,
csak pillanatra maradt,
Épp, hogy rám tekintett,
máris tovább haladt.

Még, ha dobott is néha
egy két koncot kegyesen,
két kézzel nyúlt érte,
valamit visszavegyen.

Sosem könyörögtem...
nem kell a szánalma,
pedig jól jönne néha,
gyógyító oltalma...

Azért egy kiskaput,
mégis nyitva hagyok,
ha még időben idetalál,
tán hoz egy csillagot...

Alkony
Zagyi Gáborné