Híres-papír-maraton

Beleordít az arcomba,
mögöttem némán sunnyog.
Tapad oszlopra, betonra
új-DON-ság, s a csend harsog.
Dizájn az elmékbe tolva,
valamit ráigazít
a tudatalatti polcra.
Egyre többet, s talanít,
tana bevált szerkezetbe,
hipnózis gyűjtött jelekbe.
Szomatikus számtani,
"Úri-murit" játszani.

Túl sok és ragad, mint a méz.
Pszicho aszimmetria.
Halvány az apró betűs rész,
kell a több dioptria.
Hej daláré, okuláré
kell életfogytiglanig.
Látásmódért hacacáré
kísér. Csak diadalig?
Falakon, fákon, út mentén,
kis országom történetén.
Felnyálazva szabadon:
Híres-papír-maraton.

Zagyi G.Ilona

Könnyeket Látok...

Könnyeket látok, a hitemből fakadva.
Eredő könnyeket értünk, bűnösökért.
Könyörgés ez... s amíg van, ki megtagadja,
addig nem lesz zárva a pokol kapuja.
...
A jelenés Intés... közelgő Ítélet?
Ember, ha nem teszel, üres az Ígéret!
Hol az Áldozat, a legyőzött kísértés,
mitől szűnne fájdalom, félelemérzés?

„Éld a szeretetet”,
lásd meg az Imákban,
hadd mossa tisztára
lelkedet, szívedet!

Ne a csoda szülje
a jóságot, hitet.
Egymást megbecsülve,
győzd a terheidet.

Szent könnyek gyűlnek források vizében,
oltsd a szomjad, fürödj meg egyikében.
Isten gyermeke, légy boldog, szerencsés!
Minden érted van: a Lét, a Teremtés.
...
Könnyeket látok, a hitemből fakadva.
Eredő könnyeket értünk, bűnösökért.
Könyörgés ez... s amíg van, ki megtagadja,
addig nem lesz zárva a pokol kapuja.

Zagyi G.Ilona

A pásztói plébánia
2017. június 28-i bejegyzés:
"Vasárnap óta könnyezik a Szentlélek Templomban a Rosa Mystica Szűzanya Kegyszobor...." Június 29-i bejegyzés: "A Szentlélek Templomban ma reggelre a nagy Szűz Mária Kegyszobor szemei

Egy nyári villanás

Forró, nyári villanások.
Tiszta kék, vágy, napszínűség,
kiteljesedő virágok.
Hűsítőt kér a szürkeség,
táncba hívnak jó barátok.

Ízrobbanás, lázas vakmerőséggel...
s amíg játsszuk a valóra váltósat,
azt a fájósat későbbre tesszük el.
Érezni jó... míg a szél csak cirógat,
vihartalan és nem tép szerteszéjjel.

Meseszép utazóknak. Idegen.
Vakult tegnap, fénytelen a jóslat.
Valami más csillan a tengeren.
Megmerülni, érezni a sósat,
vigyen, sodorjon a boldog jelen.

Érintve,"white night" fehér éjszakák.
Átvirrasztva, ettől sokat-érősek.
Égig érnek sosem látott pálmafák.
Csak etalon a többet ígérőknek?
A nyíló vágyakat folyton becsukják.

Kavicsot, kagylót szedni a parton.
Álom-ra-való, az idő lejárt.
Kéne egy sors tábla "Ne zavarjon".
Gondosan csomagolt emlék-be-zárt.
Sosem volt gazdagság, tapéta a falon.

Zagyi G.Ilona

Színe-java

Ha lennél, aki rám figyelne,
tessék, egy sors színe-java.
Egy lélek szőtte míves kelme.
Bújj csak belé. Elringatna?

Jól megférek egy madár szárnyán,
apró vagyok, egy hüvelyknyi.
A kék égre tett felhőpárnán
el tudnék -e szenderedni?

Miért nem félek, hisz zuhanok?
Lidércálom... de a lényeg,
hogy megtartanak erős karok.
Rajzolt szívben sokat érek.

Az erdő lelke. Súgott szavak.
Újrakezdés, lombfakadás.
Gazdag, szegény? Csak szabad vadak.
Puska dörren. Hangrobbanás?

Az asztalon egy szegett kenyér,
körüllengi apánk szava:
mert nem szégyen a kérges tenyér.
Itt még illat a föld szaga.

Rakok tüzet egy hatalmasat,
látvány lesz, de meg nem éget.
Múlt és jövő közt e pillanat
jelenre váltott ígéret.

A becsület súly, szegény legény!
Mondj Imát! Segíts magadon,
s Isten is megsegít a remény
nevében... vagy majd valahol.

Jellem s évek, árnyalata,
hogyha látod, van értelme.
Tessék, egy sors színe-java.
Ha lennél, aki rám figyelne.

Zagyi G.Ilona

Cserepekben

Bűnösnek látszom, vagy áldozatnak?
Amit rám adnak néha, furcsa gönc,
s hogy mivé avatnak, jón, ridegen,
megfizettem, de mégsem viselem.
A sajátom kell, nem baj, ha különc.

Csak ez jó rám, hiszem, Isten adta...
Barázdált lét. Öröm, s könnyáztatta.

Hány arc a látszat? Az nem a tükör.
Egy részem sok-sok apró darabban.
Csorbult cserepek: hogy volt, hogy nem volt.
Semmiért "bocsánat", túl makacs folt.
Szennyeződések elszórt szavakban.

Részem a düh, de szelídült harag,
részem a fény, szeretetsugarak...

...s van ez a szív, mely igaz vágyat költ.
Rím-el-rejtve, de mégsem titokban.
Érted -e kínját a torzulásnak,
a sóhaját hervadó rózsámnak?
Látsz -e a könnyemben, mosolyomban...

...s ha szomjaznék napszítta sorsomban,
adsz innom elefántcsonttornyodban?

Vakok és látók. Jók és ítészek.
Zsúfolt a tér lélekárverésen.
Vajh' mennyit érek... a kérdés koppan...
külcsín elkelt, maradok burokban,
s forgok még az óriáskeréken.

Zagyi G.Ilona