Kém szerkóban volt,
szívem, a rafinált.
kiderítsék,mikor,
mit, miért csinált.
Néha elveti a sulykot,
nincs meg az összhang.
Mást akarok én, és mást
a vészcsengő visszhang.
Szándékosan hátráltat,
de azért ő szalad...,
lelassít, így küzdelmem
a csapdájában marad.
Kaptam kis zsebrádiót,
a derekamra kötve,
okos kis elektródákat
ragasztottak a bőrre.
A kópé titkos terve,
így rejtve nem marad,
a lehallgató készülék,
káderezi azokat.
Sunyin lapul a drót alatt,
ez a különc szervem.
- Miért is kellett nekem
össze-vissza vernem...-
Tétován mozdul most,
megriadt a szentem.
Még az is lehet megjavul,
s nem kell többé mennem...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése