talpamat harmat simogatja,
hűvös érintése,jólesőn
a fájdalmat nyugtatja.
Csillan a nap sugara,
káprázata most az enyém,
tökéletesíti az idillt,
itt a könnyek mezején.
Kedvesen felszárítja,
a bársonyzöld szőnyeget,
bearanyozza a tájat,
miközben felvidít engemet.
A harmónia megmozdul,
megelevenedik a táj... ,
zenélni kezd az erdő,
társ benne minden madár...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése