mikor a talp rátaposott.
Nem sírt, nem könyörgött,
hisz hozott már áldozatot.
A szív fájón sóhajtott,
nyilvánvalóan szenvedett.
A cipőtalp tán megsebezte,
nem szólt, nem is könnyezett.
Túlélt már sok csalódást
némán figyelte az ütemet ,
míg a ledér talp büszkén,
új áldozatot keresett.
Az új szív kedves, vidám volt,
tetszett neki a hódolója.
Nem sejtette, jajj dehogy!
Lehet holnap ő kerül a porba.
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése