bár makacs a köd,
nyüzsögni kezd az élet,
a fehér függöny mögött.
Nehéz súlyú sorsok
a szabad ég alatt,
hajléktalan túrja
a szemét tárolókat.
A koszos fületlen szatyor,
lassan már megtelik,
az ünnepi asztalról sokat
kidobott az,kinek telik.
Van itt minden benne,
vaj ,szalámi,kenyér is,
a cserzett,szikkadt ajak,
kissé mosolyra húzódik
Lám ünnepi lesz az ebéd,
a jó isten mára megadta,
a kínzó éhséget napokig,
ez talán csillapítja.
Élet az aszott testnek,
a szemétben talált étel,
Szégyent már nem érez,
munkássága oda egészségével.
Szánakozva nézik az emberek,
akik arra járva látják.
Fejét csóválja ki nem ismeri ,
meg nem értett múltját.
Ítélkezni lehet könnyen ,
mások élete felett....,
bírája van sok és kevés az,
ki nyújt segédkezet.
Nem kell,hogy megértsd,
nem kell együtt érezned,
de vigyázz!Sorsát örökölheted!
Épp ezért ne feledd EMBERSÉGEDET!
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése