Dédi

Ellágyultak vonásai,
lám ezt is megérte,
dédunokája született,
meghatottan nézte.
Kezébe adták a kicsit,
félve ölelte meg,
félt, hogy leejti ,
öreg keze remegett.
Óvatosan fogta
a pici ujjakat,
nehogy felsértse
durva bőre azokat.
A kicsi ösztönösen,
övébe kapaszkodott,
elérzékenyült tőle,
szeme csillogott.
Büszkén dajkálgatta,
a baba szendergett,
hogy jól érzi magát,
csöpp szája jelzett.
Néha mosolyba futott
néha lebiggyesztett ,
ráncolta homlokát,
majd ásítani kezdett.
Boldogan nézte ,
hálát adott a sorsnak,
tanúja lehetett még,
ennek az áldásnak.
Sajnálta, hogy párja
már nem érhette meg,
milyen büszke lenne,
dédunokája született...
De biztos látja most,
..onnan fentről,
vigyázza majd álmát,
s majd lépteit a mennyből...

Alkony