Elfojtotta feltörő könnyeit,
nem akarta,hogy lássák mit érez,
szívesen kiáltotta volna világgá
félretéve minden büszkeséget.
Csalódott,becsapták, elárulták..,
fájt belül a megtiport önérzet,
de más úgysem érzi,amit ő átél,
kifelé mosolygott,míg belül vérzett.
Csendes magányában utat engedett
végre az enyhítő könnyeinek ,
jótékonyan, fájdalmát csillapítva,
lemosták mérgét, lelki sebeinek..
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése