Édes szüleim, már tudom nagyon vártok,
Megannyi gondolat, fejemben kavarog ,
arcotok idézem, emlékeimben kutatok.
Nem jövök sokat. Talán csak kibúvót keresek?
Lesz majd olyan is hogy :Jönnék, de már nem lehet.
Nincs idő... mondogatom, de csak ámítom magam,
mert, amit nagyon akarunk,arra időnk mindig van.
Megfogadom sokszor, hogy majd jövök többet ,
de az idő elszáll s az ígéret csak ígéret lesz.
Haragszom magamra, hogy ez mindig így van,
pedig jól érzem magam ölelő karjaitokban.
Szeretem gyermeketekért aggódó szemeiteket,
meghatva nézem ráncos, reszkető kezeiteket.
Kérem a jó istent , adjon :örömöt ,egészséget !
és, ami fontos!! IDŐT sok-sok IDŐT néktek!!!
/Alkony/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése