Van nekem egy kis tehenem,
tarka, tündéri kis jószág.
mosolyog rám reggel este,
mert csupa szív, vidámság.
Enni ritkán adok neki,
mert soha nincs felesleges,
pedig követel a szeme,
legyek hozzá végre kegyes.
Elfordulok ne is lássam
a szelíd bociszemeket,
hát tehetek én róla, hogy
ennyire keveset keresek.
Megfordítom ne is lássam,
ha még könyörögni próbál,
mert a szívem beleszakad,
tehénkém bennem csalódtál...
Jobb helyen kéne lenned,
ahol sok a csengő érme,
öblös gyomrod nem korogna
nem kongana ürességbe...
Hiába is nézel így rám,
attól még üres a zsebem,
hogy a te hasad megtömjem,
kevés a kis keresetem.
Pénznyelő egy jószág vagy te,
hízelgő kis szentem,
talán majd jövő fizetéskor
a beléd valót megteremtem.
Szájában egy rózsaszállal,
továbbra is vigyorog...
azt hiszi viccelek..., vagy a
a mennyiségen fintorog ??
Egyszer majd gazdag leszek,
s leesik majd az állad,
úgy megtömlek, belepusztulsz
s nem sírok utánad...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése