Ne aggódj...

Mosolygott a szívem
Mikor legutóbb,
édesanyámnál voltam.
Betegen ült az ágyban,
elcsigázottan.
Szeme felcsillant,ahogy
engem meglátott.
Tekintete örömöt,
szeretetet,sugárzott.
Pedig bágyadt volt,
kapkodta a levegőt,
- talán megfáztam kicsit,
tegnapelőtt.-
Szomorú vagyok ha
betegnek látom,
többet jönnék,ha
nem lennék távol.
Meghatva simítom,
apró,ráncos kezét,
érzem,jólesik neki,
tőlem a gyengédség.
- Ne aggódj fiam,
semmi baj nincsen,
még nem adom fel,
meggyógyulok hidd el! -
Szavai jólestek,
boldogan öleltem,
ujjongva mosolygott,
aggódó szívem.

Alkony