Néha...

Néha beborul az ég felettem ,
akkor is ha süt a nap.
Sötét felhők színezik be
árvuló gondolataimat.
A fájdalmas valóságot,
pozitívan kéne látni,
nem egyszerű a kiutat
azért mindig megtalálni.
Emberből vagyok én is,
néha ,hibázok és vétek,
nem mindig jól tűröm,
a rosszat ,a keserűséget.
Vannak pillanatok ,mikor
gondjaim felemésztenek.
Eszembe jutnak ilyenkor,
akik szeretnek és féltenek.
Miattuk,értük,tovább kell menni,
ne kelljen nekik bánatot okozni.
Küzdeni tovább,szívvel,szeretettel
Jó példát mutatni felemelt fejjel.

Alkony