Rezonancia

Az egyik szemünk sír,
míg a másik nevet.
Mindig van egy fullánk,
mi gyötri a lelkedet.

Míg magához ölelne
a szelíd harmónia,
van, hogy megtöri valami
más interferencia.

A jóságos, boldog hullámok
vágyón gyűjtik a rezonanciát.
S lám bizakodva rezdül a húr,
keresve hasonló frekvenciát.

Intenzív, ölelkező hullámok
elégedetten simulnak egymáshoz,
az energia acélossá edződik
egy igazi, édes rezonanciához...

Ám, mikor a test és a lélek,
azt hiszi, most a legerősebb,
jön egy fájó, negatív hullám,
mi töri az épet, az egészet.

A zavaró fáziskülönbség,
az ártó interferencia,
megszakad a sugárzó idill,
egy részét sikerül kioltania.

A nem várt negatív hullám,
pusztít, uralkodni próbál,
vonzza a fájót, kíméletlen,
láthatatlan mágnesként rezonál.

Rajtunk is múlik mennyire aktív,
kap-e hatalmat, ami irányít.
Betöltheti gyötrőn a légkört,
begyűjtheti rokon hullámait.

Mégis a mágnes irányítható,
hogy mit vonz, milyen hullámokat,
részben tőlünk függ tartalma,
mivel tölti atmoszféránkat.

Ha akarjuk erősek vagyunk,
de mindehhez a vágyódás kevés,
tudatos, pozitív kisugárzás kell,
egyéni, sajátos, önbecsülés...

Tragédiák mindig voltak, vannak
és lesznek, elkerülhetetlenül,
ott az energia, ami segít túlélni,
de fontos a relébe milyen jel kerül...

Begyűjteni, azonos hullám kell,
erős, bizakodó, hitet teremtő...
Mert, amilyet adsz, olyat kapsz vissza,
a frekvenciád ettől lesz éltető...

Alkony