Vajon elégedett vagy, ilyennek álmodtad?
Nem szörnyedsz el néha az emberek tettén?
Vajon büszke vagy rá milyen a végeredmény?
Jóságoddal nem érhet fel senki,
hálaimáink sora mind ezt zengi.
A teremtményed mégis sokszor eltéved,
sárba dobja hitét, megtagad téged.
Tudom te megbocsátasz mindig mindenkinek,
mert legnagyobb műved maga a szeretet.
Hiszem, hogy egyszer majd eléred,
hogy nem hiába való volt a szenvedésed.
Hogy az imák, a tanaid meghallgattatnak,
nem lesz több könnye az angyalaidnak.
Talán majd egyszer észhez tér az ember,
hogy hozzád méltó legyen a világrendszer.
Talán egyszer...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése