Végig kell, hogy éljed

Nem láttam a könnyektől,
fájt minden szavad...,
Értettél hozzá, bár láttad
szívem megszakad...,
Szerettél taposni ,
gyenge lelkemen...,
Máig nem értem,nálad
ezt mivel értem el..
Fiatal voltam még,
reményekkel teli,
vak bizalmam terhét,
próbáltam cipelni..,
de akkor feladtam,
éreztem nem megy tovább...,
Nem láttam kiutat,
döntöttem ostobán.
Elég volt a bántás,
a szó a fájdalom,..
"Életem, istenem
neked visszaadom"
Leírni nem lehet
mit éreztem akkor,
hiába ébresztettek,
már akkor virradatkor..
.......
Halvány derengés..
vajon hol vagyok,
és kik ezek az emberek..
mik ezek a zajok...
- magához tért-
mondják körülöttem.
-Rendesen lélegzik,már
minden rendben-..
.......
Az intenzíven voltam,
éppen ébresztettek.
Nem kellettem még
én a végzetemnek.
Sosem bocsájtom meg
magamnak azt a napot.
Köszönöm a jó istennek,
hogy még életben vagyok.
Hogy vigyázott rám,
mikor eltévedtem,
hogy helyre hozta,
azt a szörnyű tettem.
Rádöbbentem,akkor ott
a kórházi ágyon,
az élet az,
amire igazán vágyom.
Ember ilyet soha
nem tehet.
nem dobhatja el
magától az életet.
Hisz vannak,akik
szeretnek minket,
becsüljünk meg hát
minden egyes percet.
Megfutamodni gyáván
nem lehet!Nem szabad!
Küzdeni kell, hisz
van bennünk akarat.
A legnagyobb kincs
maga az ÉLET!!
Nem csupa szépség,..de
VÉGIG KELL, HOGY ÉLJED!!

Alkony