A kő... ?

Mosolyogva nézte ajándékát,
mi egyszerű volt, sima és kerek,
ott lapult meleg tenyerében... 
- Vajon ez a kő, mitől becses?

- Esténként mielőtt elalszol,
ne feledd, vedd kicsit kezedbe,
kívánd azt, ami először,
elsőként jut az eszedbe.-

Kedvesen bolondos ötlet,
mókásan furcsa vásárfia,
talán mert keveset van itthon,
ezért e komikus irónia...

Fáradtan ért haza este,
kimerülten zuhant az ágyba,
mikor eszébe jutott a kő,
hogy mit tud: kipróbálja...

Közönséges darabnak tűnt,
rögtönzött első látásra,
aztán megérintette lelkét
a kő, különös varázsa...

Tapintása selymes volt, meleg,
kellemes, bársonyos érintése...
Az első, ami eszébe jutott,
szerettei meghitt ölelése...

Gyermekei ölelő karja...,
párjával együtt töltött évek...,
szívében ott volt a kívánság,
ami röpke pillanatra éledt.

Mind itt legyen körülötte,
egészségben, biztonságban,
lehet -e nagyobb szerencséje,
ebben az őrült, rohanó világban.

Alkony