Tűnődöm... Tegnap sóhajaiban,
mennyi kívánság, óhaj veszett...
az a fiatal vágyódó szív
jóleső ábrándokat kergetett.
A képzelete álmokat szőtt
kézzel, lélekkel foghatóról,
de csak törmelékeket gyűjtött
mi elhullott..., felsöpört padlóról...
A kezem üres, mégsem nincstelen
túlcsordul szívemben az érték,
felém nyúló, ölelő karok...
mutatják: létem nem veszteség.
Tűnődöm, most mire vágyom...
Óhajom egyetlen kívánságban.
Egyetlen imába foglalt sóhaj:
gyermekeimet boldognak lássam...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése