A test és a lélek tanul
edződik a fejlődésben...
Csodák rejlenek egy gyermek,
ártatlan egyszerűségében.
Tomboló érzelmek lázadnak,
kuszálódó sorsok hevében,
fiatal érző-vérző szívek,
lángra gyúlnak igéző jegyében...
Álmokat őrző felelősség,
jól-rosszul épített kötelékben,
virulnak-vesznek a hétköznapok,
kíméletlen süllyesztőjében.
Kallódó vagy nyert pillanatok,
élednek-merülnek feledésbe,
A lélek mindig messzebb jut,
mint a test vágyó törekvése...
Életnyi rohanás, küzdelem,
szánakozás, megállás nincsen.
Hajlott, kopott gerincek kortól,
fizikai túlterheltségben,
Még kér az aszalódó sorvadó
test, a holnapok reményében...
de már csak a lélek szárnyal,
egy utolsó sóhaj kíséretében
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése