Esik hó vagy nem esik,
sok gyerek róla álmodik,
piros ruhás, ősz szakállas,
arca pírja mézes-mázas.
Csizmája már sokat látott
bejárta a nagy világot,
azt sem bánja, ha átfázott
űzik-hajtják kívánságok.
Évente csak egyszer látom,
mivel jön én dehogy bánom.
Szánon-e vagy szarvas háton,
mindegy, mert én nagyon várom.
Néha csak úgy lopakodik,
kéményen jön, majd elszökik,
megtölti a csizmát, zoknit,
órákig nem tétovázik...
Létezése nem csak álom,
ajándékát megtalálom...,
s mert évente visszavárom.
hű vendég az én barátom:
Drága kedves Mikulásom...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése