Lábujjhegyen oson...,
sóhaj töri a csöndet.
Kínzó aggódás lapul,
sors kalapácsa koppant
közelgő ítéletet...
Töredéknyi lehelet
számol másodperceket,
nagylelkűen pislog még,
szánakozón simogat,
tekintete fájó üzenet.
Mozsárba rakott remény,
porrá zúzódó jövő...
még ajándékul kapott,
fájdalmakért cserébe
kegyes-kegyetlen idő...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése