Lecke

Annyi csoda vesz körül,
amit észre sem veszünk,
tálcán kínálja az élet, 
mellette mégis elmegyünk.

Védekezel: Nincs időnk,
az élet egy őrület.
Versengő hétköznapok,
vihar mindig fenyeget.

Rohanó nappalok,
kimerült mély álmok,
számítanak rád...,
nem lehet megállnod...

Védekezel: Nincs pénz,
a szegénység egy átok,
kútba dobált gondolat,
s csak mélyülnek az árkok...

... ha gazdagabb nem leszel?
Mindig ilyen maradsz?
Keserű és szomorú,
vérző tapasztalat?

Megéltem én is...,
nem vagyok kivétel,
sodródtam az árral
a napok őrületével...

Ma már sajnálom az időt,
amit elvesztegettem,
hogy a mondatok végén
a pontokat kerestem.

Szomorú tény, hogy
az ember elfelejt élni,
s el kell hozzá esnie,
hogy észhez tudjon térni.

Alkony