Nincs megállás?

Dühödten árad az erekben,

a vad iram fékezhetetlen,

tépné a gyönge falakat,

nem fér a szokott mederben.

Bolygatja a holtág csöndjét,

pattanásig feszül ereje,

próbálkozik újra és újra,

pusztítana..., tán itt az ideje?

Szédítő sebesség, türelem...,

a vágyódó elme könyörög...,

de hiába a riadt fohász,

irgalmatlanul tovább hömpölyög...

Alkony