más cipőjét húzod.
A sajátod szorít,
belőled űz csúfot.
Messzire eldobod,
látni sem akarod,
kényszerűen űzöd
a jelent, áltatod.
Becsapod magadat,
így most tökéletes.
A borítékon nincs cím,
csak díszes bélyegek.
Vigasztal a csönded,
így senki nem bánthat,
mi egykor ösztönzött
hét lakattal zártad...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése