Kicsi volt, kövér
majdnem meztelen,
furcsán kacsintott,
ajjaj reménytelen
Nem vettem a lapot,
mosolygott esztelen,
kezében egy nyíllal
nem volt veszélytelen.
Gondoltam eszement,
kerültem ügyesen,
szakadt a víz rólam,
szívem vert hevesen...
Elillant a bátorságom,
csak rohantam sebesen,
még láttam kezét matatni
a nyíltartó tegezen.
Feszült a húr, ahogyan
minden idegszálam,
csak el innen messze,
meg-meg rogyott lábam...
Rám lőtt a kis mocsok,
röpült a nyílvessző...,
már csak arra emlékszem
költögetnek: Ébresztő!!
Mindenütt szívecskék...
milyen szép minden...
milyen édesen jóleső
veszni e kedves ölelésben...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése