Elköszönt az ősz, még letépte
az utolsó reszkető falevelet.
Becsomagolta tarka színeit,
s búcsút csókolt, ködleheletet.
A tél még komótosan, ráérősen
teregeti a hideg, rideg szürkét,
díszes dérszegéllyel körbeölti
az útszélén didergő apró levélkét...
Készül... Hóbundáját szövögeti,
néha leszórja a fölösleget,
aztán, ha az egész elkészül,
betakar vele házakat, földeket.
Dermesztőn csendes hajnalok,
csak a szél zenél, ha kedve támad,
hű bérence, örök megfigyelője,
az évszakok váltakozásának...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése