Lelke több sebből vérzik,
régen felszáradt mosolya,
szemét bántja a nyüzsgés,
nem vonzza senki kacaja...
Makacssága zárja az ajtót,
szigorú magánya, őre.
Bünteti magát, a világot,
nem kell senki köszöntője...
- Minek ez a felhajtás.-súg
gúnyos, vágyölő cinizmusa,
- Elmúlik ez is mint a többi.-
bölcsessége büszke birtokosa.
A telefon zsinórja kihúzva,
duzzogása már-már gyerekes...,
hagy aggódjon, aki kereste...
így jó..., így most elégedett...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése