Mintha hajótörött lennék
egy titokzatos szigeten,
eltávolodva a világtól,
a furcsa idill magához ölel...
Mintha nem is létezne káosz,
most békésen suttognak a fák,
pedig csak karnyújtásnyira
a pezsgő, lüktető realitás...
Karjába zár a nyugalom
otthonom e szelíd vidék,
mintha csak álmomat élném,
különösen harmonikus a kép...
Tanít a természet csöndje,
a tomboló, zúgó viharok,
itt minden annyira más...,
másképp látok, másképp gondolkodok...
Lenyűgöz a vadvilág élete,
amit látok, számomra csodák,
bogarak, madarak, őzek, rókák.
csiszolatlan, de őszinte világ...
Megérinti lelkem az egyszerű ,
az impozáns színek, a nyugalom,
a különbséget csak akkor érzem,
ha időnként magam mögött hagyom...
Testem, lelkem érzi a változást,
a valóság színterétől fáradok,
kétkedve nézem a rohanó életet...,
s rájövök: milyen szerencsés vagyok...
Alkony
/Saját fotó/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése