Emlékezem:
Gyermekkorom karácsonya,
az a boldog várakozás,
mikor a gyermek szíve
még csupa vágyakozás...
Csupa kaland, rejtély,
annyi titok lappang,
a mikulás útjában,
s míg csendül a harang...
Karácsonyi fények...
Jézus születése, imák,
nem ajándékba mértük,
az ünnep gondolatát...
Emlékezem:
Elmúlt évek Karácsonya,
oly sok a fájó emlék,
csak a gyermekeim mosolya,
mik kedvessé színezték...
Az a boldog bizakodás,
mindig minden évben,
bár gazdag sosem volt, de
ott volt szívben, ölelésben.
Most érzem:
Nem számít mi volt,
minden fájó gyönge,
az egyetlen ünnep,
ami megmaradt örökbe.
Az egyetlen, ami megérint,
ott mélyen legbelül..,
a szeretet mindent kisöpör
és nem hagy védtelenül...
Készülődés az ünnepre,
az a sejtelmes varázs,
kifogyhatatlan ötletek,
ragyogó arcocskák...
Amikor túlcsordul bennem,
és ebben sosem hibázok,
mintha magamhoz ölelném
szinte az egész világot.
Ölelés melege, gyermekkacaj,
sziporkázó,csillanó fények,
amik közül a legszebbek,
szeretteim szemében égnek.
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése