A szemellenzőm széles,
nem mindenben hiszek,
tükröt állít a valóság,
ahol az igazság rideg.
Nehéz sorsú emberek,
családok süllyesztőben,
éhező, kolduló árvák,
a bűn becsületében...
Foltozott erkölcsök,
csak pillanatnyi öröm,
az élet skáláján,
diadalt ül a közöny.
Zárt ajtók mögött
cinikus ítélkezés,
kifosztott érzések,
szelektált büntetés.
Zsebre tett kezek,
szemrehányó gondolat,
a föléledt vágy, csak
elfojtott indulat...
Álmodik a megalkuvó,
talán egy szebb világról,
majd új fejezetet ír,
szolgalelkű sorsáról...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése