Még suttognak a szavak,
tűröd az idő játékát,
s bár lehullik az álarc,
nem kéred a múlt ajándékát.
Foltozod a léket kapott
élet tátongó hasadékát...,
a háborgó felszínen tartod
élhető, még épp maradékát.
A szélcsend szelíd békéje
feledteti a viharokat.
Jótékony homály fedi, a mélybe
vesző, könnyes sóhajokat.
Fellélegzel, nem volt hiába,
tiéd a megszerzett pillanat.
Nem vagy számkivetett lélek,
akinek kellesz, veled maradt.
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése