Dermesztő akadályok, áramlatok,
didergő, törékeny gondolatok.
A sors fagyos lehelete bénító,
talán úgy, ahogy télen befagy a tó...
Ám a pulzáló, szeszélyes mágus,
hol csöndes, hol törtető ritmus,
melegen tartja az érző takarót,
óvja, készteti a vágyat, a rianót...
Hagyja, hogy érintsen a gyöngeség,
ám engesztelőn súgja - Élni szép!
Az élet taván örökké ott a jég,
néha vékony, néha rideg, kemény...
Forró, boldogulni vágyó szív,
nem enged veszni, életre hív.
Minden dobbanás, harsogó ütem,
Tovább!Tovább! Ösztönzőn üzen...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése