A magam útján járok
emlékek erdejében,
elhaló ágak között,
kivezető ösvényen.
A magam útján járok,
kísér saját törvényem,
elgyötört igazságom
bolyong, veszett örvényben.
A magam útján járok,
vezet őszinteségem,
foltozott reményeim,
naiv, de konok hitem.
A magam útján járok,
szendereg a félelem,
nem csak az utat nézem
a tájat is figyelem.
A magam útján járok,
megállok, ha eltévedtem,
már tudom hazatalálok,
menedékem a lelkedben.
A magam útján járok,
életre kelek lépésben,
mert dobbanó rész vagyok,
szívek szövevényében.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése