Zajra ébredek, valaki a tetőt bontja...
Faforgácsok peregnek... Sietős a munka?
Hiszen télen nem dolgoznak az ácsok,
és ki hívta őket, én senkit sem látok...
Nyitom az ajtót, s az erkélyre kiállok,
ijedten néznek rám, díszes Fakopáncsok...
A kontárok eltűntek egy pillanat alatt...,
ám ott hagytak maguk után, egy tátongó lyukat...
Alkony
A fotón az egyik tettes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése