Ami rendeltetett...

Fájdalma arcára ül,
az ajka cserepes...
Reszket bennem a lélek,
szavakat keresek...

Mennyi emlék, érzés...
örvénylőn hömpölyög,
az imák bent maradnak,
már falakba ütközők.

Rongyossá olvasom
élete nehéz lapjait...
a reménység betűje
már egyre halványodik.

Megtagadni a sorsot,
követelni az életet!!
Könyörtelen a végzet...
embernek nem ez rendeltetett...

Zagyi G.Ilona