Egerészölyv

Őrhelyén a fa tetején posztol,
tekintete a tájat pásztázza,
Egyszerű méltósággal üldögél,
büszke szoborként mered a tájra.

Szárnyával széles légteret ölel,
ahogy repül a kiszemelt zsákmányra.
Hangja magas, panaszos, "hijü, hij jé "
messzire hallik a kiáltása

Tollazata változó, egyedi,
barna, fehér, ötvözött változat,
ahány példány, annyi verzió
nem a képzelet, ami kápráztat.

Nászrepülését márciusban tartja,
naphosszat kering revirje fölött,
hangosan sivít a ",klijjee-kiilje"
míg figyelem felkeltően köröz.

Felszálló, meleg levegőoszloppal
szinte a felhőkig emelkedik,
hogy párjának imponáljon
merész zuhanásokkal kérkedik.

Fészkel ágvillába, ágak között,
s költi tavasszal a tojásait,
lombkorona sűrű rejtekében
vigyázza, cseperedő kincseit.

Mint egy őrszem figyel, leskelődik,
felügyeli a vetést, réteket.
Elbűvöl, ahogy az égen siklik,
pedig csak épp eleséget keres...

Alkony