A kotlós

Türelme végtelen,
szinte meg sem moccan,
teste melegétől
tucat élet lobban.

Szárnyaival fedett
fészek oltalomban,
a meszes héj alatt,
édes titok lappang.

Feszülten koncentrál,
figyel minden zajra,
szelídsége oda lesz,
ha veszélyben a sarja.

Csőre csíp élesen,
hősiesen támad,
ébersége páratlan,
nem rest, sosem fárad.

Megforgatja időnként,
ellenőrzi őket,
alig táplálkozik,
amíg kifejlődnek.

Változó folyamat
forró tojásokban,
naponta erősebb,
aprócska szív dobban.

Koppan kicsiny csőre,
a tojáshéj pattan,
egy pici lyukacska,
majd előbújnak sorban.

Kíváncsin kuksolnak
puha pihés csibék,
a kotlós kotyogása,
dagadó büszkeség.

Alkony
Zagyi Gáborné