Cserepekből

Amikor szétesnek a képek,
elemekké bomlanak részek,
szilánkká hasadnak emlékek,
apró cserepekben kérdések.

Menteni? Temetni veszteségnek?
Sóhajt számolnak töredékek,
hisz annyi mindent rejtenek,
a homályos, csorba vétkesek.

Kristályként vakít, ami ékes.
Felejtést kínál, békességet,
csöndet, édes bűntelenséget,
darabjaiban csillan, éget.

Hibátlan mit kirakhat néked,
TE mégis az egészet kéred...

Alkony