Gyökérfalva IX rész: A szörnyecske

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt,
nyugalomban, békén.

Éjszakai útján járt
Jánoska a rend őre,
a tó partra ballagott,
vízi ellenőrzésre.

Megint sok a lim-lom,
amit a víz hozott,
de kincsekre bukkant,
amíg takarított.

Talált csorba bögrét,
félig törött lakatot,
lámpát, virágtartót,
páratlan papucsot.

Volt ott egy érdekes
furcsán kusza halom,
neki állt kibogozni.
Micsoda izgalom!

Ahogy leszedte róla
a rátapadt moszatot,
a különös kupacban
valaki sóhajtott.

Ijedten röppent arrébb
a rend bátor őre.
Talán szörnyet talált?
Villogott vészjelzője.

Megmozdult a valami,
csúnyácska volt szegény.
- Hogy kerültem ide
és mi ez a furcsa fény?

- Csak én világítok. -
közölte Jánoska.
- Azt hiszem a víz hozott,
ez itt Gyökérfalva.-

Megsajnálta a riadt,
zöld színű rémséget,
hiszen a varázserdő,
mindenkinek ad menedéket.

Gyökér-lakba hazavitte,
szörnyecskéjét elaltatta,
gondoskodón betakarta,
csúfsága már nem zavarta.

Jánoskát a reggel
a tóparton érte,
igencsak elfáradt,
most már pihennie kéne.

Látta Bodobácsot,
messziről integetett,
Gyorsan gyere Jánoska
nálad vajon ki lehet?

- Itt találtam a víznél
azt a zöld szörnyecskét,
olyan kimerült volt,
hazavittem szegényt.

- Én nem szörnyet láttam,
egy csodás pillangót,
szerintem aludnod kéne,
az éjszaka hosszú volt.-

- Csak tudom mit láttam.-
dohogott Jánoska,
sietett haza,
Bodobács a nyomába.

A háza előtti padon
egy szépséges lepke,
de hová tűnt, hol lehet
a csúnyácska szörnyecske.

Mosolygott a pille
még, hogy ő szörnyecske,
errefelé nem tudják
miből lesz a lepke?

- Hiszen csak álca volt,
óvott, míg fejődtem,
most jött el az idő,
végre levethettem.-

Szivárvány színei,
díszes szárnyaiban.
Rebbent az ég felé,
csodálták mindannyian!

Micsoda egy kaland,
nevetett rájuk a nap,
mert lám a valóságban
nem minden varázslat.

Zagyi Gáborné
Alkony