Csak egy ártatlan sóhajnak indult,
aztán valahogy mélyebbről szakadt,
de meglepett, ami elszabadult,
a múló idő békéje rátapadt.
Furcsán higgadt, élhetőbbé csorbult,
simul rá jótékony lélektapasz,
mi lidércként űzött gyöngévé árvult,
már nincs hatalma, csitítja a tavasz...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése