Erőtlenül simogat a nap fénye,
adni még nem, csak ígérni tud.
Elnyeli a fagy gőgös büszkesége,
korai kezet fogni, nem köt alkut.
Utolsó, rideg fölényét éli,
s a várt mosoly már hosszabban vetül.
Nem vesztes ő, csak tisztelettudó,
gyönge léte alkonyba menekül,
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése