Mindent akartam, semmit fogtam,
bús, keserédes álmaimban.
Ólomszárnyú angyal húzott a mélységbe,
rémisztő zajt csapott, szívem reszketése.
bús, keserédes álmaimban.
Ólomszárnyú angyal húzott a mélységbe,
rémisztő zajt csapott, szívem reszketése.
Még kapaszkodtam a lét hajszálnyi peremébe,
nem néztem az angyal csábító szemébe.
Nem elveszni akartam, csak egyszerűen ÉLNI,
biztonságban, szeretve földet érni.
nem néztem az angyal csábító szemébe.
Nem elveszni akartam, csak egyszerűen ÉLNI,
biztonságban, szeretve földet érni.
Megbénított a félelem..csapdába estem,
kétségbeesetten..kiutat kerestem.
Már csak, akkor kaptam meg , amire vágytam,
mikor felébredtem, s alábbhagyott lázam.
kétségbeesetten..kiutat kerestem.
Már csak, akkor kaptam meg , amire vágytam,
mikor felébredtem, s alábbhagyott lázam.
Könnyeimtől ázott volt a párnám,
nehéz volt a súlya s rideg, mint a márvány.
Majd lágyan beburkolt egy meleg átható érzés,
átölelt...., nyugtatott egy szerető féltés.
nehéz volt a súlya s rideg, mint a márvány.
Majd lágyan beburkolt egy meleg átható érzés,
átölelt...., nyugtatott egy szerető féltés.
....alábbhagyott lassan ijesztő szívverésem,
s hagytam elveszni magam az édes érintésben.....
s hagytam elveszni magam az édes érintésben.....
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése