Útközben valahol eltűnt
az az álmodozó lány,
ki csillagokat számolt,
holdfényes éjszakán...
Útközben valahol odalett
az a kíváncsi szomjúság,
mi felhők fölé vágyott,
látni mit rejt a magasság.
Útközben valahol elveszett,
hol kiélesedik látóhatár,
hol összetörnek ábrándok,
hol kiürül a méregpohár...
Útközben valahol rálelt
élni hívta a pillanat,
már nem bánta eltört szárnyait,
mert röpült vele a gondolat...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése