Alázatban...

Lassan olvadó jégcsapok,
lelketlen ómen rá tapadt,
farkast kiáltó bárányok,
hol gyönge áldozat marad.

Fény felé fordul az arcod,
de ami simogat, megéget,
a sírást előbb meghallod,
magad is élted, megérted.

Furcsa alázat birtokod,
mi könnyekből épült féled,
bár fejed megadón lehajtod,
magoncot éltet verejtéked.

Alkony
Zagyi Gáborné