Búcsú jelenet...

A reggel tavaszízű,
mit madárdal fűszerez,
de a lépés még koppan,
fagyos szél, mi lengedez.

Dermeszt a tél csókja,
amit búcsúzóul szánt,
hamis még a mosolya,
bár tudja az útirányt.

Lassan szedi cók-mókját,
még kicsit ingerkedik,
tarsolyában kincset lel,
hópelyhekre is telik.

A tavasz nem küzd vele,
hisz övé már a szerep,
türelmesen mosolyog,
ez csak búcsú jelenet...

Alkony
Zagyi Gáborné