Igazul szerettél volna élni,
folyton a szemedbe hazudtak.
Szeretted a szavak szépségét,
falba ütköztek, nem boldogultak.
Hittél sokáig a jó szándékban,
de bízni, akárkiben nem lehet.
Mert van, hogy pont az tapos rád,
kire rábízod lelki kincseidet.
Sokszor a jótettek mögött lapul,
a legtöbb ártó, gonosz szándék.
Sunyin szívedbe lopózik, aztán
a hátadban a kés már nem játék.
Idővel megtanulja az ember,
jó szíve és hite veszte is lehet,
mert nem minden arany, ami fénylik,
a cinkelt jóság szakadék felé vezet.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése