Hagyaték

Mennyi összetartás éled,
kacaj és könnyek bűbája.
Lázas ösztönből fakadó,
hagyományok tradíciója.

Az életpezsdítő vagy csak
együtt érző, búsuló dallam,
pördül a sűrűn rakott szoknya,
vele rámás csizma koppan.

Színes motívumok, röppenő,
szinte szárnyaló hímzések.
Tisztán csengő, őszinte nóta,
hírnöke az egyszerű szépnek...

A kotta erekben lobban.
Szólít. Az ősök vére hív.
Életnyi sorsok a dalban,
szinte együtt dobban a szív.

Lelkekbe talál a hajdan
büszke nyílvessző röptéje,
vagyonná kovácsolódik a hit,
lángra kap a szunnyadó eszme.

Apáról fiúra száll, örökül.
Elnémul, ha gondját nem viselik,
míg ékes szava messzire száll,
otthonra lel, ahol megbecsülik...

Feléd nyúl, a kor nem számít.
Együtt lép öreg és fiatal,
a múlt hagyatéka mindenkié,
ápold és vidd tovább, bizalommal...

Alkony
Zagyi Gáborné